Nos, azért hoztam létre ezt a blogot, hogy a történeteim, novelláim, dalszövegeim, és egyéb dolgaim ide kerüljenek fel. Nem szeretném, ha a magánügyemmel összekeveredne. Mert igen, a másik tumblr-öm, már az úgy nevezett “naplóm” lett.

Így hát ha valakit érdekel a szánalmas életem : http://river-of-mirrors.tumblr.com

“Mert a lélek a Tükörfolyó, és mindenki ugyanoda tér haza. Ott, hol a Nap és a Hold vérezve eggyé válik, a történetem most elkezdem. Nem fog ugyan tetszeni pár embernek, nem is kértem, de a Tükörfolyó torkolatáig, hol a Szilánk-tengerbe ömlik a sok lélek mocska, kérlek tarts velem … Végre majd megpihenhetünk ott mindannyian.”

Igen, én vagyok a saját ellenségem.

Egyik ismerősömnek írtam, és mégis önmagamnak. 

Fáradtan sétálok a mocskos alagútban
Érted kedvesem, hogy felvidulj
Tudom értelmetlen vigaszom nem számít
Csupán szeretnélek újra boldognak látni.

Read More

Történelem órai mű x33

Az uralkodó halotti léptekkel jár
Most már ne nézze, kinek fáj
Rongyos palástját húzza
Sírjához közeleg, népe bátorítja.

Ahogy lépdel, törvényei égnek
Népe ujjong, hívei félnek
Jövőjének már rég vége
Sírjához halad, életének vége.

Sírja előtt még kinyitotta szemét
Népén körbe hordozta tekintetét
Elkiáltotta magát: “Nincs kegyelem!
Hádész, én leszek az új fejedelem!”

Visszatértem, bár nem túl vidámmal. A valódi lelkiállapotomat tükrözi. Zavaros, zavart, akár csak én. Hiába nem ma írtam, nem is tegnap, még mindig zavart vagyok. Még ennél is zavartabb.

Ez az egyik legborzalmasabb “művem”, még annak se nevezhető. De nem akarom, hogy elvesszen, talán átírva tudok valamit kezdeni vele.

Read More

Gyűlölöm a telet, és a havat. Hogy miért? Gyerekkori visszatérő rémálom, egy kislányról, kinek szőke haja volt, zöld szeme, késsel a kezében, rettegve, fázva, véresen sétált a hóban, és ahogyan a testéről lecsöppenő vörös mocsok a hófehér havat elérte, egyre vörösebb lett minden.

Read More

Ez egy érdekes történet. Matek óra kellős közepén előcsaptam a füzetemet, és írtam. ez a kis versecske született meg. Hozzá kell tennem, nem voltam túl jó állapotban, ezért nem a legboldogabb. 

Véres úton a vérem hajt
Csonthalmok dombjai közt.
Rémes és fájdalmas gondolat
Halott világban üldöz.

Read More

Igen, nekem kedvelt formám ez. Mármint hogy egy szót kiemelek, és az a témája egy versszaknak. Ez nálam amolyan “kedvenc”.

Idegen hangon szól hozzám az éj
Idegen illatot hoz vele a szél
Idegen táncot jár a fény
Idegen színekben pompázik az ég.

Read More

Ez új. Teszek ma fel régit is. 

Vörös vízből kelt ki a rém
Vörös szárnyakat eresztve szét
Vörös fátylát fújta a szél
Vörös szemét ne nézze, ki fél.

Read More

Írok. Ma írok. A régi történeteimet nem szívesen tenném fel ide. Nem eléggé… elvontak már hozzám. 

Az írásaim engem tükröznek. Velem együtt fejlődnek, és egyre elvontabbak lesznek. Kérdem én, miért kéne kiraknom ide azt, ami már a múlté?

De az optimizmusom úgy-ahogy megmaradt. Remélem így is marad.